Taj Mahal első kűrje
Őszinte leszek, én nem indultam és nem is szeretnék indulni online megrendezett versenyeken, mert az egészen más, mint az igazi, élő versenyek.
Olyan versenyre készülni, ahol reggel odautazol, megkeresed a számodra megfelelő helyet, ahova letelepedhetsz kutyáddal, vagy kutyáiddal. Ahol a hangos zene átjárja minden csontodat. Bizsereg a bőröd, izgulsz, készülsz. Azon gondolkodsz, hogy mikor és mit csinálj, míg telik az idő. Átöltözöl, próbálsz enni, inni, gyakorolni, meghallgatni a zenédet fülhallgatón keresztül. Táncolni, nyújtani, bemelegíteni. Mosdóba menni, mosolyogni, relaxálni. Ennek egy apró szeletét sem tudja megadni egy online verseny. Nem beszélve arról a tényről, hogy egy jól megszokott otthoni, vagy ismerős környezetben a kutya sokkal jobban teljesít, mint egy stresszes versenyhelyszínen. Tehát a jó felvezető egy valódi versenyen mutathatja be igazán, hogy mire képesek a kutyájával...
Persze elgondolkodtam rajta, de mégis nemet mondtam. Kivárok. 😊
Taj Mahal pedig lassan készül. Nem siettetem. Fontos, hogy hagyjuk kutyánkat kifejlődni, mert az idegrendszere láthatja kárát a korai terhelésnek. Most kezdtem el összeállítani a koreográfiáját és gyakorolni kisebb kombinációkat. Szóval elkezdtem terhelni, 14 hónaposan.
Taj nagyon jó sportkutya! Hatalmas drive van benne, amit ha akarnék sem tudnék visszafogni. Kis border, szoktam emlegetni, hiszen egy az egyben Josephine border colliemra emlékeztet. Az ő fiatal énjét látom benne. Egy különbség van talán, méghozzá az érzékenysége. Talán túl sokszor emlegettem, hogy imádom az érzékeny kutyákat. 😃 Hát, azt hiszem megkaptam az egyik legérzékenyebb egyedet az Univerzumtól, sikeres volt a teremtés. 😄
Szóval ezzel kell dolgoznom. Cserébe végtelenül kedves, szeretnivaló, és a legnagyobb mókamester a falkámban. Azt hiszem egy új korszak kezdődik az életemben. Ez pedig Taj Mahal, a paloták koronájának időszaka. 😍
A kűrünk pedig remélem mihamarabb bemutatásra kerülhet egy élő versenyen, addig is gyakorolunk tovább. 😊
