TMA-MMA találkozó. Az meg mi?

 Akkor rögtön kezdem a rövidítésekkel. 

TMA, mint Tanmarks (Aussie Kennel),

MMA, mint Minimarks (Mini Amerikai Juhászkutya kennel).

Mi, Shaneyvel már 3 éve tologatjuk ezt az eseményt, ugyanis mindig programunk volt az évenként megrendezésre kerülő esemény napján. De vééégre sikerült eljutnunk!

A helyszín Portelek, Szarvas tanya, ahol lehetősége volt minden gazdinak és kutyájának kipróbálni a terelést Petra segítségével. 

Erről a csodás központról itt találsz minden információt, képet és videót ---› Szarvas Tanya

A tenyésztők, Eszti és Ivett szervezték a találkozót és előre el kellett döntenünk hányan ebédelünk és hány kutyával próbáljuk ki a terelést.

Az étkezők száma hamar eldőlt, én ugyanis kizárólag növényi alapú étrendet követek (szinte vegán), tehát Ricsi kért csak ebédet. A kutyákkal már nehezebb dolgom volt. Azt gondoltam, hogy Taj még túl fiatal ehhez, nem is a kora miatt, ami 7 hónap, hanem amiatt, hogy még nem tudtam minden helyzethez hozzászoktatni, és néha félelmi reakciói vannak. A csuda tudja sokszor, hogy mikor és miért, még nem mutat állandóságot.

Ezen elmélázva hajlottam inkább csak Shane felé, aki viszont nagyon érdeklődő és mutatott pár éve terelőösztönt egy csapat csirkénél. 😀

Tehát egy ebéd és egy kutya. Persze Tajit is vittük, hiszen ő Minimarks kutya.

Szép, új, lapos autónkkal útnak indultunk. Én sejtettem, hogy lesz vadregényes rész, de Ricsi azért kitakaríttatta a verdát, hogy csillogjon. Erre persze meg is kaptuk Esztitől ahogy odaértünk, hogy azt gondolta az autó láttán, "ezek biztos nem kutyások!" 😀 Sebaj, nekem is van, hogy mondják új ismerősök, hogy nem gondoltak kutyás lánynak a napi smink-haj-ruha kombóm miatt. Na, hát vannak ilyen kutyások is.

Szóval megérkeztünk Portelekre. Az idő kezdett egyre rosszabb lenni, így én már szinte le is tettem a terelésről. Ezen az sem segített, hogy Shaney vad ámokfutásba kezdett, amiben lezúzott, ugatott, tarolt minden második kölyköt, akit meglátott. Sőt, egy darabig azt hittem, hogy a nap legemlékezetesebb része az lesz, amikor Shaney kilopott egy pogácsát egy gazdi kezéből. Ettől sokkot is kaptam. Pórázra fogtam. Na szuper, a kiképző kutyája pogit lop más kezéből... Még jó, hogy először fordult elő, így kevésbé éreztem a kudarcomnak. 😁 

Aztán Esztivel megbeszéltük, hogy Shaney most minden frusztrációját kiélte, kontrol nélkül, amit otthon a borderektől kap (nagy természetű border colliek vannak a családban, Shaney meg annyira áldozat típus, hogy az van az arcára írva: border, üss! 😑😅

Aztán elállt az eső, a szél csendesedett és a társaság oldódott. Egyre jobban éreztem magam, míg Ricsi egyre álmosabban, de hát terelni, szórakozni jöttünk, úgyhogy hagytam őt pihenni, én meg elmentem Tajival pullerezni. Shaneyről lemondtam (akkorra már kitombolta magát), viszont közeledett a mi időnk, a karám üres volt, csak úgy hívogatott, hogy Tajival belépjünk. 

Izgultam. Vajon meg fog ijedni? Ugatni fogja őket, mint mindenki mást, akitől kicsit is tart? (igen, a mini amerikai rohadt ugatós, mintha egy törpeuszkárt vettünk volna. Még jó, hogy nem akartam törpeuszkárt, mert túl zajos 😏 )

Beléptünk a karámba, a pórázt félredobtam és elindultunk. Petra mondta, hogy most az az elsődleges cél, hogy mutasson érdeklődést. Ott vannak a rackák! De Tajit egyetlen dolog érdekelte. A birkasz.rba fetrengés. Jesszus, nem igaz, hogy nem veszi észre, hogy sokkal izgalmasabb, ha a mozgó szagforrás után megy... Néhányszor meghempergett a bogyókban. Én meg nem mertem hozzászólni, mert Taj megszokta már a napi tréninget, szívesen csatlakozik hozzám és azonnal figyel rám. Aztán le sem lehet vakarni.

Ennek most nem hogy nem venném hasznát, de hátrány is, ha arról van szó, hogy menjen a birkák után önállóan. 

Petra kétszer kivett egy-egy birkát a csapatból, hogy Taj megszaglászhassa. Egyelőre nem érdekelte, csak a hempergés.

Még mindig néma csendben kóvályogtunk a karámban Petra, én, a bordere, aki a rackákat terelte, és Taji, aki csak... hempergett.

Egyszer csak megtört a jég. Mint egy pálfordulásnál, Taj hirtelen csatlakozott. Nekem pedig kerekedett a szemem. Egészen a birkák fenekében volt, tolta őket, vagy legalább is azt hitte, de ment utánuk. Na akkor kijött belőlem a szó, dicsértem, ahogy tudtam és még nagyobb meglepetésemre nem fordult vissza jutalomért. Csak ment és ment, vissza sem nézett. Nem csípett, nem harapott, de.... várjunk csak! Hoppá! Rájött, hogy a szag tőlük ered, és dörgölőzött a rackák fenekébe párat, aminek ismét hatalmas bukfenc lett a vége. 😂

Köszönet Ivettnek, hogy megörökítette az egyik ilyen pillanatot, lásd a lenti képgalériában.

Ezek után velem madarat lehetett fogatni. Taj tehetséges! Megmutatta, hogy egy mini amerikai ilyet is tudhat. Ha esetleg a terelés sportot választanám, akkor Tajival bátran belevágnék a tréningekbe! 😍

Azért Shaney sem maradt feladat nélkül. Miután várakoztattuk egy darabig pórázon, hogy lenyugodjon, félrevonultam vele a kűrünket gyakorolni. Meglepően jól ment, talán a kieresztett gőz miatt, talán a kora miatt, talán mert sok-sok gyakorlás van mögöttünk... gyönyörűen dolgozott velem! 😍

Eltelt a nap. Örömittasan tértünk haza a két kutyával. Noha Shaneyvel mégsem próbáltam ki a terelést, Taj kárpótolt az elmulasztott próbáért és boldog voltam.

Nem utolsó sorban, az ebédnek fantasztikus illata volt! Ha ennék húst, azonnal rávetettem volna magam. De Ricsi megtette helyettem, szóval neki is volt valami jó a napban, ha már elkísért. :D

Összegezve tehát, egy fantasztikus napon vagyunk túl. Hiába a zord időjárás, hideg és eső, én nagyon jól éreztem magam! Minden juhászkutya gazdinak ajánlom, hogy egyszer próbálja ki a terelést. Megláthatja kutyáját egy ilyen helyzetben is és garantáltan új élmény lesz!

És a képek: