Jesszus! Új kiskutya érkezik a családba!

Nyakunkon a tavasz (hivatalosan már el is kezdődött) és sokan ebben az évszakban vásárolnak,  vagy fogadnak örökbe kiskutyát. Ez egy szuper időszak, még hideg van, a kiskutyát az alapimmunizálásig nem lehet kivinni a közterületekre, így bent el is kezdhetjük a tanítás első lépéseit, majd amikor már csodálatos kint az idő, vihetjük is őt a szabadba.

Mikor kezdjük el a tanítást?

A kiskutya babakora a szivacs korszak. Amíg a mama mellett van tőle tanul, illetve alomtestvéreitől, hogyan viselkedjen a falkában, milyen erősen haraphat, meddig mehet el a játékban. Ez nagyon fontos korszak, a tenyésztők ilyenkor sokban hozzájárulhatnak a mentális fejlődéshez, és persze ez az időszak az, amit mi, leendő gazdik nem tudunk befolyásolni.
Ha szerencsénk van (vagy tudásunk a megfelelő tenyésztő kiválasztásához), akkor kiváló "előképzéssel" hozhatjuk el a kiskedvencünket 8 hetes kora után. (Azért tettem idézőjelbe az előképzést, mert tenyésztője válogatja, hogy miket tanít a kiskutyának 8 hetes koráig. Nem feltétlen az a dolga a tenyésztőnek, hogy tanítsa a kölyköket, de építhet nekik játszóteret, előnevelheti szobatisztaságra őket...stb.)

A gyors tanulás időszaka viszont folytatódik 8 hét után is. A kutya folyamatosan tanul környezetéből, igyekszik mindent felfedezni, kíváncsi, és nyitott. Persze lehet minden alomban félénkebb egyed, ami gátolja őt a nyitottságban, de ez már egy másik cikkért kiált. Maradjunk most annál, hogy mi a teendőnk kiskutya érkezésekor és utána.

Tehát, ha onnan nézzük, hogy 8 hétig folyamatosan tanult új dolgokat a kutya, akkor gondolhatjuk, hogy ez a mi lakásunkban, házunkban, kertünkben folytatódik tovább. Ha ebben az időszakban semmi mást nem csinálunk csak simogatjuk, vagy játszunk vele, etetjük, itatjuk, attól még a kis négylábú ugyanúgy tanul a környezetéből, de korántsem biztos, hogy olyan dolgokat jegyez meg és sajátít el, ami a közös jövőnk szempontjából hasznos, vagy megkönnyíti majd a kamaszkort.

Épp ezért vallom, hogy 1 nap eltelte után kezdhetjük is a tudatos, játékos tanítást. Azt az egy napot is csak azért szoktam meghagyni számára, hogy derítse fel a terepet, szokja meg a közelségemet, illetve megismerhesse a család többi tagját.
Másnaptól viszont jó, ha belehúzunk, mert a kiskutyának ez az időszak elég rémes. El lett választva a mamájától, alomtestvéreitől, és egy teljesen új környezetbe lett helyezve, ahol senkit és semmit nem ismer. Minél többet foglalkozunk vele, minél többször tréningezzük egy nap, annál hamarabb megszokja az új otthonát és még a szokásokat is korán ki tudjuk alakítani. Nem beszélve arról, hogy egy-egy tréning közt mélyen fog szundikálni, tehát szinte nincs is ideje sírdogálni. (Egyedül az éjszakák lesznek rosszak eleinte, de erről lentebb bővebben írok.)

Hogyan kezdjük el?

Én személy szerint hiszek a klikker jótékony hatásaiban, persze tapasztalatból. 😊
Kezdhetjük is a klikker kondícionálásával, illetve ezzel egyidejűleg a behívással és ültetéssel.
Vezessük jutalomfalattal, szokja meg a vezetést, szólongassuk új nevén, és kitörő örömmel dicsérjük, jutalmazzuk.

Behívás:

Fussunk el előle és hívjuk játékos hanghordozással. Ne kiabáljunk, csak magasabb hangon közepesen erősen, vagy levegősen hívjuk. Szokja meg a kutya a halk utasításokat, ne pedig azt, hogy mindig csak a kiabálásunkra kell jönnie. Fontosabb, hogy állandóan mozgásban legyünk, mert a kölykök minden mozdulatra felfigyelnek és örömmel futnak, ugranak a mozgó dolog irányába.
Amint odaért hozzánk jutalmazzuk meg és játszunk vele.

Hogyan játszunk?

Soha ne a kezünkkel! A kutyák egymás közt persze harapdálnak, ugrálnak egymáson, de őket azért védi egy bunda, a mi bőrünk pedig vékony. Igencsak kellemetlen, ha a kiskutya belémélyeszti a tűhegyes babafogait, de fogváltás után is fájdalmas lehet a kézcsontunkhoz csapódás.
Legyünk következetesek és ne engedjük a harapdálást. Mondjunk határozott NEMet, majd gyorsan dugjunk a szájába egy kutyajátékot, amit harapdálhat, rángathat.

Játszunk együtt kutyánkkal! Minél többet játszunk együtt, annál nagyobb lesz a kötödés, és a másik megismerése. Használhatunk erre a célra kötéljátékokat, rongyos játékokat, vagy nagyobb plüssöket.
Játszunk húzogatósat, fussunk el a játékkal, néha engedjük, hogy megkaparintsa, néha pedig mi birtokoljuk azt a játékot. A lényeg a változatosság.

Ültetés:

Sokan, akik ismernek, tudják, hogy én a poroszos rendszerből jöttem, de kb 11-12 éve áttértem, ahogy sokan, a pozitív megerősítéses tanításra. Tapasztaltam mindkét módszer jó és rossz oldalát, persze a mérleg a mai, jutalmazós módszer felé billen elég erősen, így nem szokásom már kényszeríteni a kutyákat, lenyomni a feneküket az ültetéshez. (Elavult és buta módszer, ha az én véleményemet kérdezik.)

Szóval, fogjunk egy jutalomfalatot ujjaink közé és emeljük addig a feje fölé, a háta felé vezetve, míg le nem teszi a fenekét. Klikkeljünk és jutalmazzuk. Ilyen egyszerű az ültetés. 😊

Mennyit gyakoroljunk egy nap?

Sokszor, néhány percet.
A kiskutya még nincs arra felkészülve, hogy akár fél órán keresztül koncentráljon a feladatokra. A legjobb, ha játék közben tanul és jutalomfalattal, majd közös játékkal jutalmazzuk egy-egy tréning után.

Mi a helyzet a szobatisztasággal?

A babakutyák, legyenek akár előnevelve, elég sűrűn pisilnek, kevésbé sűrűn kakilnak.
Jegyezzük meg az alapszabályt, miszerint:

Játék közben-után, ébredés után, evés-ivás után mindig ürítenek!

Kapjuk fel, ha eljött az idő és tegyük arra a helyre, ahova wc-ztetni szeretnénk. (Én nem vagyok a kutyapelenka híve, de ha egy lakásban élő családnak nincs jobb megoldása, akkor persze lehet az egy kutyapelenka is. Én, amikor lakásban éltem, ölbe kaptam és rohantam le vele a ház elé, vagy mögé, ahol biztosan nem találkozhatott másik kutyával.)
Dicsérjük bőkezűen a pisilésért, ha jó helyre történik, sőt, kapcsolhatunk hozzá vezényszót, ha később szeretnénk, hogy igyekezzen, vagy hogy idegen helyen időzíthessük a pisi-kakit. (Sportkutyáknál elengedhetetlen, de nagyon hasznos akkor is, ha rendszeresen utazni szeretnénk majd kutyánkkal.)
Ha rossz helyre piszkít, ne büntessük! Egy határozott NEM elég lesz, hogy kifejezzük nemtetszésünket. Ne stresszeljük túl a kiskutyát, hisz még nincs benne tudatosság, ráadásul gyenge még a záróizmuk, könnyen előfordulhatnak balesetek.

Miket tanítsak még ebben a korszakban a kiskutyámnak?

Ketrec. Az áldott jó ketrec.
(Ketrecesnek hívom azokat a kutyákat, akik kiskorukban megszokták és megszerették a szobakennelt.)
Sokan még most is aggódva tördelik az ujjaikat, ha megemlítem a szobakennelt, ketrecet, boxot. Idegenkednek tőle, kínzásnak tartják, pedig ha megismernének legalább egy ketreces kutyát, látnák, hogy mennyire szeretik és igénylik a saját, zárt helyet.
Én először a felnőtt kutyámat tanítottam meg boxban pihenni és várakozni, mert versenyeken néhol megkövetelik a boxban tartást. Szépen lassan kezdtem megérteni a miértjét, és észrevettem a pozitív hatásait. A kutya valóban pihen. Akárhol vagyunk, pórázon mindig készenlétben figyel, ami ugye a sportban nem túl jó, hisz veszít az energiájából.
Aztán a következő kutyámnál már azért kezdtük el a ketrecezést, mert egyrészt újak voltak a bútoraink és nem akartuk, hogy megrágcsálja azokat fogváltáskor, másrészt, mert ketrecben általában nem piszkítanak (persze ha időben el tudják végezni a dolgukat, tehát nem hagyjuk őket fél napig bent).
És most, hogy már 3 éves ez a kutyám (ő az első igazi ketreces kutyám) látom, hogy mennyire imád bent lenni a boxában. Ha bármi feszültség van körülötte, azonnal rohan a kis menedékébe.
És ha elutazunk valahova, nyugodt, és boldog, mert van egy biztos hely, ami az otthona, és mi tudjuk mindenhova vinni ezt az otthont. 😀

A végére hagytam az első éjszakák gyötrelmeit 😬😀

Szegény kiskutya, elszakítva a családjától, egydül, fél, haza akar menni...stb.
Ha tudatos és jó gazdik szeretnénk lenni, akkor ebben a helyzetben kell igazán erősnek lennünk.
Én, mivel túl vagyok már 7 kiskutya felnevelésén, bizton állíthatom, hogy a nagy szobakennel a legjobb mindenkinek (embernek, kutyának).

Nézzük mi történik egy átlagos családban, ahol a kutya a nappaliban van elhelyezve:

Az első éjszakákon sírdogál, nem tud aludni, esetleg rohangál, rongál, és bepiszkít. A gazdi, emiatt felkel 10 percenként, ránéz és  takarít utána. Megsimogatja, vagy megbünteti, majd próbál tovább aludni, persze sikertelenül, mert mostmár aggódik is, nehogy egy vezetéket rágjon meg a kiskutya unalmában.
Az eredmény: kialvatlanság, csalódottság, düh, folyamatos takarítás.

Egy család, ahol a kiskutyát már beviszik a hálószobába, hogy azonnal lássák a történéseket és hogy megnyugtassák, vagy, hogy csak ne legyen egyedül:

A kiskutya nem tud aludni. Néha nyüszög, de aztán rájön, hogy akár játszhat is a gazdival, vagy a függönnyel, ágytakaróval. Ugrál, rohangál, nem lehet leállítani, és persze a nagy aktivitás hatására be is piszkít.

Az eredmény ugyanaz: kialvatlanság, csalódottság, düh, takarítás.

Egy család, ahol vásároltak szobakennelt, de "nem vált be":

A kicsit elkezdik beszoktatni a kennelbe. Szép nagy kennel, belefér a vizestálja is, meg egy pokróc, tud benne mászkálni is, szóval ideális méretű.
Benne kapja a vacsorát, berakják éjszakára a vizestálat és a gazdiknak irány az ágy.
A kutya először csak nyüszög. Azán egyre hangosabban. Már üvölt. A vizestálját félig kiissza, a másik felét kiborítja. Vajon pisilnie kell, azért üvölt?
Kimegy a gazdi, kiveszi a kennelből, elviszi pisilni, sikerül is, majd visszarakja a kennelbe, amit előtte ki kellett takarítania, mert szétázott a pokróc.
De a kiskutya néhány perc múlva újra üvölt. Gazdi megint felkel, kimegy, ránéz, csitítgatja/leteremti, visszafekszik. A kutya megint üvölt. Rendben, gazdi kiveszi, beviszi magához és jó esetben a kiskutya elalszik a gazdi ágyában, vagy mellette. Reggel pedig nagyon valószínű, hogy újabb pisi várja a szőnyegen, rosszabb esetben az ágyban.

Eredmény: bosszankodás, mert a ketrec hülyeség, a kutya nyugodtabb velem, de összepiszkított mindent, rossz kutya!

Tudatos és kitartó gazdi, elfogadó családtagok:

A kicsit első nap elkezdik beszoktatni a kennelbe. bent kapja a jutalomfalatokat, és a vacsorát is. Néha becsukják az ajtót és gyorsan jutalmazzák, ha nyugodtan viseli.
Este kifárasztják még egy kis tréninggel, játékkal, megpisiltetik, a vizestálat elveszik előle és becsalogatják a kennelbe, majd becsukják az ajtót és megy a család aludni.
A kiskutya eleinte nyüszög, majd üvölt. Ha jó a kapcsolat a szomszédsággal, a gazdi már előre szólt nekik, hogy legyenek türelmesek néhány hétig, új kiskutya érkezik.
A kiskutya vonyít, de a gazdi tudja, hogyha kimegy hozzá, azzal azt erősíti meg benne, hogy történik valami, ha kitartóan üvölt.
"Mivel senki nem jött a hívásomra, szépen lassan elfáradok és elalszom."
Másnap ugyanez a helyzet, ugyanúgy nem jön senki, a kutya elfárad és elalszik. Reggelente viszont örömmel nyitják ki a ketrecet, se pisi, se rongálás, csak egy friss és nagyon aktív kiskutya van bent, akinek nagyon kell pisilnie. 😀

Szépen lassan kialakul a rendszer, a kiskutya megszokja a helyét, megtanulja, hogy az éjszakák nyugodtak és sem a lakásban, sem magában nem tesz kárt.

Ne felejtsük el, a kiskutya mindig tanul! Akkor is, ha nem tanítjuk, csak akkor nagyon valószínű, hogy olyat tanul, ami nem tesz jót a családjával való kapcsolatának.