Mi a csuda az a Dogdance? 3. Titkos jelzések a ringben

Azért adtam ezt a címet, hogy titkos jelzések, mert sokan kérdezték már tőlem az évek során, hogyan csinálom, hogy nem látni, nem hallani, ahogy a kutyát utasítom a parancsok végrehajtására?

Eleinte nem is tudtam rá a választ, mert nekem zsigerből jött, hogy halk szavakkal tanítom a kutyáimat. Még emlékszem rá, mikor a '90-es évek végén, 2000-es évek elején a telepen, ahol sétáltattam a kutyáim, nagyon figyeltem mindig arra, hogy jólneveltnek lássák őket, de ne keltsek nagy feltűnést, amikor rájuk parancsolok. 😀 Szóval innen jött az, hogy halk szavakkal utasítok, minél kevesebb testjellel.

Térjünk is rá, hogy a ringben hogyan zajlik a kommunikáció.

Amikor a páros (=kutya és felvezetője) a ringben dolgozik, akkor a bírók azt is pontozzák, hogy mennyire láthatatlanok, vagy szépen beépítettek a jelzések, amikkel a kutyát irányítja a versenyző. Ezért is fontos, hogy elrejtsük a jezéseket, illetve halkan mondjuk a vezényszavakat.

Rejtett jelzések

A kutya, nem verbális lényként a környezetét megfigyelve tanul a leginkább. Tehát hamarabb felismeri a gazdája ismétlődő testjeleit, ha odafigyelünk rá a tanítás során, hogy mindig ugyanazokat a mozdulatokat tegyük, ha egy trükköt egy testjelre akarunk kérni.
Vagyis, bevezetünk egy trükkhöz, egy testjelet.

Például, ha forgást szeretnénk kérni a kutyánktól, de a kutya a ringben hallótávolságon kívül esik, akkor a testjelünk lehet az, hogy mi is forgunk egyet. Az első apró mozdulatunknál a kutya is megkezdi a forgást, így úgy fog kinézni ez a mozdulat, mintha teljesen egyszerre hajtanánk végre a feladatot, semmi kézjel, semmi kiabálás, hogy FOROG!
Ugyanilyen jelzés lehet, ha úgy tanítjuk a kutyát meghajolni, ha mi is meghajolunk vele együtt. Ez a mozdulat egy kezdő kűrbe teljesen jól és könnyen beépíthető.

Na és mi a helyzet a profikkal?

Profiknál tényleg nem vesszük észre, mert olyan jelzéseket tanítanak a kutyának, ami sokszor nem utal a feladatra, hanem a koreográfia részévé válik. Például egy, a zenéhez illő karmozdulatra hajtja végre a kutya az olyan trükköt, ami a mozdulattal teljesen ellentétes (karfelemelés=kutya hempereg). Így válhat teljesen láthatatlanná a jelzés, mert a külső szemlélő nem köti őssze a jelet a kutya mozdulatával.



Koreográfia-titok

A másik, amit nem biztos, hogy tud a néző, hogy a felvezető az otthoni tréningek során megtanítja a kutyának a koreográfiát. Ezáltal lesz még gördülékenyebb a parancsok végrehajtása. Mintha egy verset talnunánk meg, amit sorról-sorra felmondunk, úgy hajtja végre a kutya is a mozdulatokat, amit otthon már jól begyakorolt, szép sorban.
Az pedig, hogy ne siesse el a kutya, hanem zenére dolgozzon, a felvezető jelzésein múlik. A kutya ugyanis amit már megtanult, azt sokkal gyorsabban hajtaná végre, ahogy telik az idő és ahogy gyűlnek a feladatok a koreográfiában.
Tehát ez az egész tanítás-kivitelezés nagyon összetett. Leginkább a felvezetőn múlik, hogy a tanítás és a napi tréning során mennyi mindenre terjed ki a figyelme, illetve hogy mennyire maximalista magával és a munkájával szemben.
Természetesen a kutya öröme és jólléte a legfontosabb, így a felvezetőnek mindig megoldásorientáltnak kell lennie ahelyett, hogy bármi kudarcért a kutyát hibáztatná.

És most egy kis segítség azoknak, akik szeretnék kutyájukkal elkezdeni a Dog Dancinget, vagy éppen már tanulják. 😊

Hogyan tanítsuk meg a kutyánknak, hogy a halk szóra/finom jelzésre reagáljon?

Az otthoni tréningen van a hangsúly. Amikor elkezdjük bevezetni a vezényszót, már eleve nem kell megemelnünk a hangunkat, csak határozottan kimondjuk, majd egyre halkabban kérjük a trükköket. A kutya automatikusan jobban fog figyelni ránk, mert hozzászoktatjuk a figyelemhez azáltal, hogy halkabb vezényszavakra váltunk. Emellett pedig én arra törekszem, hogy minél kevesebbet beszéljek és csak egyszer mondjam ki a vezényszavakat, amikor trükköt kérek, vagy tanítok.

Képzeljük csak el. Ha valaki mellettünk mindig hangosan és sokat-sokat beszélne, akkor egy idő után annyira megszoknánk, hogy már nem is figyelnénk oda rá. Azonban ha egy olyan ember mellé kerülnénk, aki halkan beszél, de ritkán szól hozzánk, akkor jobban kinyitnánk a fülünket és rögtön felfigyelnénk, ha hozzánk szól.

A finom jelzésekkel ugyanez a helyzet, ahogy a hangerőnket egyre csökkentjük, úgy a kézjeleinket is finomíthatjuk a tanítás fázisában. A különbség csak az, hogy a hangunk erejét már csak akkor csökkentsük, ha a kutya kizárólag parancsszóra végre tudja hajtani az adott trükköt, mert így már csak a szavainkra, hanglejtésünkre figyel. Míg a kézjelünket már a tanítás fázisaiban finomítsuk fokozatosan, amikor még a vezényszó nem kizárólagos, hanem szükség van a kézsegítségre.
Így tudjuk teljesen kivenni a kézjeleket a trükkökből.

Testjelek

Én külön veszem a testjeleket, amivel nem a sima kéz-, vagy lábjelekre gondolok, hanem olyan finom mozdulatokra, amit az ember észre sem vesz magán, viszont a kutya igen. Ő minden apró mozdulatot figyel, így könnyen össze tudjuk zavarni a tanítás során, ha mindig más pozíciót veszünk fel, máshogy tartjuk a vállunkat, kezünket, lábunkat, törzsünket...

Nagyon fontos tehát, ha gyorsan akarunk eredményeket elérni egy trükk tanítása során, hogy mindig, minden porcikánkat tartsuk ugyanúgy a tanítás adott fázisában, hogy a kutya csakis a lényegre tudjon fókuszálni és egyenesen haladjon felfelé a tanítás piramisán. Aminek a csúcsa, a trükk vezényszóra való végrehajtása.