Miért nem vagyunk elég jók? Türelem!

Írhatnék akár a párkapcsolatról/házasságról, de maradnék egyelőre a kutyázásnál, azt régebb óta űzöm.

Ismered azt az érzést, amikor 20x kérsz egy trükköt a kutyádtól, de hiába? Vagy nem csinál semmit, csak bámul, vagy ezer mást ajánl fel. Elszakad a cérna? Igen, előfordult már nálam is. Régen sokszor, ma már szinte soha.
Talán most azt gondolod, hogy na, ez egy tipikus önfényező poszt lesz, mint amikor a tökéletes anyukák osztják az észt, hogyan is legyél tökéletes anyuka...
Nyugi, én nem vagyok tökéletes gazdi, csak szeretnék mutatni egy másik szemszöget, mert manapság divat lett sajnos, hogy leszarozzuk saját kutyánkat, vagy magunkat ostorozzuk, hogy sosem leszünk olyan ügyesek, mint mások.
És lám, nem is vagyunk ügyesek, a kutyánk sem figyel az utasításainkra, mert mi sem figyelünk rá!

Figyelünk a hibákra, figyelünk a gyengeségekre, mások sikereire, hogy aztán jó pocsékul érezhessük magunkat. Na ez kinek jó?

Van, hogy az ember nem érzi magát elég jó vezetőnek, van, hogy a kutyánk nem tart még ott, ahol szeretnénk. És itt jön képbe a talán legfontosabb szó, a TÜRELEM.


Ha valami nem működik, azt meg kell javítani. Ha nem működik jól a kapcsolatunk kutyánkkal, meg kell javítani. Ha nem mennek bizonyos trükkök, akkor viszont magunkon kell javítanunk.
És most fogok talán néhány embernek a tyúkszemére lépni, mert én azt mondom, hogy a hiba MINDIG a gazdiban van.
Azt gondolod, hogy de az én kutyám erre és arra nem képes, mert ő szar... Én meg erre azt mondom, hogy a hozzáállásodban van a hiba. Mert nem egy gépkocsit vettél a gyártósorról, hanem egy társat magad mellé, egy érző lényt, egy családtagot.
Ha neked valaki azt mondaná, hogy ez és ez a tulajdonságod nem tetszik, nem fogadom el, akkor két dolgot tehetsz. Vagy azt válaszolod, hogy jobbra a kijárat, vagy azt, hogy így fogadj el, amilyen vagyok.
A kutyád soha nem fogja azt mondani, hogy jobbra a kijárat, sőt, még szólni sem tud hozzád. Ő ki van szolgáltatva a te aktuális hangulatodnak.

Minden kutyának van erőssége és gyengesége, ami nem fajta-, hanem egyedfüggő. Hát nem idiótaság a gyengeségre fókuszálni ahelyett, hogy gyönyörködnénk az erősségekben?

Hogyan legyünk türelmesebbek?

Amikor valami nem megy úgy, ahogy szeretnéd, állj meg! Kezdd el figyelni a kutyusod. Hogy reagál? Lehet, hogy nem érti amit kérsz tőle, mert túl nagy szintet akarsz ugrani?
Kezdj el azon gondolkodni, mit lehetne másképp csinálni! Minél jobban ismered, annál hamarabb rájössz a megoldásokra.

Viszont ha dühös vagy, nem tudsz gondolkodni semmilyen megoldáson. A dühvel párosul az agresszió (nem feltétlenül fizikális), amitől a kutya csak azt tanulja meg, hogy a gazdival együttműködni kellemetlen, fájdalmas. Látszólag lehet, hogy eredményre vezet, de egy érzékenyebb kutya soha nem fog úgy megbízni benned, ahogy szeretnéd, és te sem fogsz tudni megbízni benne.

Ha Dog Dancingről van szó, magasabb szinten minden látszik. Az is, ha kiváló a kapcsolatotok, és az is, ha csak szenvedsz az örökös elégedetlenségtől.

Mit nyerhetünk a türelemmel?

Ezt egy mondatban is össze tudnám foglalni.
A türelem fejlesztésével a közös tréningek, a megismerés és összecsiszolódás élvezetét nyerhetjük.
A gyümölcsét meg ráérünk learatni, hiszen senki sem egy Vb. dobogóján kezdi a kutyázást. :)